Szeptember 9-én Izrael „precíziós” légicsapást hajtott végre a katari főváros, Doha egyik kerületében, egy Hamász-vezetők által használt ingatlan ellen. A támadás neve: a Tűz csúcsa. Az izraeli hadsereg (és a Sin Bét) szerint a cél a Hamász tárgyalódelegációjának kiiktatása volt. A műveletet az Egyesült Államokkal előzetesen egyeztették, és Trump adminisztrációja nem emelt kifogást. Ezt most már nem izraeli, hanem katari kormányzati források is megerősítették.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A helyzet tragikus, groteszk és történelmi egyszerre. A Hamász vezetői azért gyűltek össze Dohában, hogy megvitassák az USA legújabb tűzszüneti javaslatát. És Izrael ezalatt célzott légicsapással próbálta likvidálni őket. Az eredmény: hat halott, köztük a Hamász egyik helyi irodavezetője, több testőr, egy vezető fia, és egy katari belbiztonsági tiszt. A delegáció kulcsemberei túlélték a merényletet.
Érdemes még egyszer hangsúlyozni: a Hamász vezetői azért gyűltek össze, hogy megvitassák az amerikai tűzszüneti javaslatot. A megvitatás persze nem garancia a fegyvernyugvásra, de az biztosan nem segít a vérontás megállításában, ha Izrael szétlövi a tanácskozást egy olyan ország fővárosában, amely hivatalosan is az USA stratégiai partnere, és nem mellesleg önálló állam.
Ahogy az sem segít, hogy közben Gázaváros „kiürítése” címén toronyházakat radíroznak le a föld színéről, mert – és ezt már szinte reflexből mondják – „természetesen” azok is a Hamász fészkei.
Az embernek már-már olyan érzése van, mintha a South Park egyik epizódjában lenne, abban, amikor a szereplők elmennek vadászni, és minden mókust, medvét, madarat „VIGYÁZZ, TÁMADNI AKART!” felkiáltással szitává lőnek automata fegyverrel. Így működik a (ná)cionista politika is.
Óvoda, kórház, lakóház? Hamász fészek!
Fejkendős bácsi, aki követ dob a tankra? Terrorista!
Gyerekek? Terroristák lesznek.
Csecsemő? Abból is terrorista lesz.
És közben nem győzzük hangsúlyozni – mert muszáj –, hogy: a dühünk nem a zsidó emberek ellen irányul, és elutasítunk mindenféle kollektív megbélyegzést és fajelméletet. Éppen ezért utasítjuk el a (ná)cionizmust is. Mert amit politikai filozófiaként, stratégiaként és államépítési gyakorlatként képvisel, az semmiben nem különbözik attól a szennyes eszmétől, amelyet 80 évvel ezelőtt egy egész világ közös véráldozattal vert le.
De hol van most ez az összefogás? Hol van az a „globális minimum”, amely legalább annyit kimondana, hogy:
Egy szélsőséges, soviniszta, rasszista rezsim – vagy semmilyen rezsim – nem bombázhat kedvére más országokat.
Nem szállhat meg területeket, amelyekhez etnikailag, kulturálisan és politikailag semmi köze.
Nem hivatkozhat a saját vallási mitológiájára ürügyként, hogy erőszakot kövessen el másokon.
És nem zárhat karanténba, nem üldözhet el, nem pusztíthat el egy egész népet – a terrorellenes harc szlogenje mögé bújva.
Ja, hogy az USA valami nagyon hasonlót művelt a hidegháború alatt, és művel azóta is? Talán saját magára ismer, és ezért bólogat. Hisz az USA ugyanazokat a bűnöket követte és követi el, mint a Izraelt megszállva tartó cionista rezsim:
szuverén országokat bombáz le „megelőzésként”,
olajért háborúzik,
népeket aláz meg és embereket tüntet el bírósági ítélet nélkül olyan „vidám helyeken”, mint Guantánamó és Abu Ghraib,
és közben emberi jogokról papol, dacára annak, hogy az ország egy rendőrállam, amit a mai napig intézményes rasszizmus, és a civil szabadságjogok sárba tiprása jellemez.
Nem, az önkritika nem tartozik az amerikai erények közé, és ezért nem fognak soha valóban elszámolni Izraellel sem. Mert az a tükör lenne – és abba ők nem szeretnek belenézni.
Szóval ennyi történt szeptember 9-én. A Hamász vezetői éppen egy tűzszüneti javaslatról egyeztettek, amikor a (ná)cionisták az USA tudtával támadást hajtottak végre egy szuverén ország területén, és mindeközben folytatták a gázai népírtást. Egy szokványos nap Izrael és az Egyesült Államok életében. Nincs itt semmi látnivaló. Haladjunk kérem, tovább!








Szervezett népirtás.
Évtizedek óta folyik ez. Amikor alá kellene írni valamit (békét, tűzszünetet) hirtelen történik valami, ami ezt megakadályozza. Véletlenül. 🙁