Elutasította Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke a jobboldali frakciók arra vonatkozó kérését, hogy egyperces néma csenddel emlékezzenek meg a szeptember 10-én lelőtt amerikai tartalomgyártóról, Charlie Kirkről – számolt be róla a Politico. A cikket az Index szemlézte. A megemlékezést Charlie Weimers, a jobboldali Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) svéd képviselője kezdeményezte.
A brüsszeli lapnak nyilatkozó tisztviselők kijelentették, hogy támogatják a kezdeményezést.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Az EP-elnök szóvivője azzal indokolta a döntést, hogy „a plenáris ülés megnyitásakor az elnök hirdethet ki néma csendet.” A mostani ülés azonban hétfőn kezdődött el. Hozzátette: „A frakciók által kért megemlékezésekre csak az ülések elején van lehetőség, ezt októberben is megtehetik.” A svéd képviselő végül egy ügyrendi felszólalásra kapott lehetőséget.
A beszéde időtartamán belül próbálta meg egyperces tisztelgésre bírni az uniós törvényhozás jelen lévő tagjait, azonban Katarina Barley EP-alelnök ezt félbeszakította, ami felháborodást váltott ki a jobboldali frakcióknál. Barley erre annyit reagált, hogy „az elnök nem adott erre engedélyt”.
A (jog)szabályokkal való takaródzás arra alkalmas, hogy azokra való hivatkozással meg lehessen akadályozni egy terhes, nem kívánt, de amúgy ártalmatlan eseményt, cselekményt. Mi történt volna, ha Roberta Metsola eltért volna a szabályos menetrendtől? Megbüntették volna?
S vajon, ha egy nekik kedves személyt ért volna merénylet, és a liberálisok, a globalisták kezdeményezték volna a néma csendet, Metsola akkor is szabotálta volna az eseményt? Nem hiszem. Hozzáteszem gyorsan, nem is szeretném, ha lenne esélye bizonyítani, mert minden emberi élet kincs és érték, nemcsak Kirké, hanem egy globalistáé is. Más kérdés, hogy utóbbival – politikailag – nem értek egyet.
A kettős mérce korunk közéletének egyik legnagyobb betegsége. Nagyon sok esetben nem az számít, mit csinálnak, hanem az, hogy ki csinálja. Csak egy példa, Európában kíméletlenül üldözik a kirekesztést, a rasszizmust, amúgy helyesen, de simán támogatják Ukrajnát, ahol az elit erők soraiban szélsőséges, sok esetben náci jelképeket viselő katonák harcolnak a Kraken, az Aidar és az Azov egységeiben, és még sorolhatnám.
A brüsszeli vezetés számára minden náci rossz, kivétel, ha az oroszok ellen harcol Ukrajnában. Ők lennének a jó nácik? Hogy is van ez?
