„Oroszország kész a békés rendezésre Ukrajna ügyében, de jelenleg lehetetlen leállítani a harci cselekményeket” – nyilatkozta Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője október 14-én. A kijelentés Emmanuel Macron francia elnök szavaira válaszul hangzott el, aki „harcias makacssággal” vádolta Moszkvát, és azt állította, hogy Oroszország nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Peszkov hangsúlyozta: „Oroszország jelenleg az alternatíva hiányában folytatja a különleges hadműveletet”, és hozzátette, hogy „így vagy úgy, de elérjük a kitűzött célokat, és érvényesítjük érdekeinket”.
Kezdjük azzal – még ha sokszor le is írtuk –, hogy Oroszország nem akarta ezt a háborút. Azt akarta, hogy miután a Nyugat gyakorlatilag saját játszóterévé tette Kelet-Közép-Európát és a Balkánt, legalább Ukrajnát hagyják meg neki. Ez nem szép, nem jó, nem demokratikus – de méltányolható hatalmi igény.
A Nyugat azonban a régi beidegződéseinek rabja maradt: mindent akar, mindig, mindenhol. Ilyen a kolonialista reflex.
Ami most történik, az nem meglepő. A háborúpárti koalíció a Biden-adminisztrációval vereséget akart mérni Oroszországra, és nem bánta volna, ha a föderáció széthullik, vagy legalább visszasüllyed a Jelcin-korszak rothadó káoszába. Trumpék ehhez képest üzletiesebbek: nekik elég lenne, ha Oroszország nem nyerne – csakhogy a döntetlen a világok harcában vereségnek számít.
Most az USA új vezetése azt várja Moszkvától, hogy mondjon le Ukrajna még el nem foglalt területeiről, és tűrje el, hogy ott a Nyugat berendezkedik; valamint, hogy szakítson Kínával – ugyanakkor megengedné neki, hogy kereskedjen az EU-val, már amennyiben a hasznot Washington fölözheti le.
A Trump és Biden közötti különbség talán így ragadható meg leginkább: Sleepy Joe le akarta vágni az orosz medve fejét, hogy trófeaként kiakaszthassa a kandalló fölé, míg Trump inkább láncra verné, és ketrecben mutogatná a jegyárbevételért.
Ebből is látszik, hogy egyikük sem ismerte a székely mondást: a medve nem játék. Hát, majd megtanulják…
