Argentína elnöke, Javier Milei nemrég látogatást tett Washingtonban, ahol Donald Trumppal is találkozott. A megbeszélések középpontjában az amerikai–argentin gazdasági együttműködés állt. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis nemrég 20 milliárd dolláros devizaswap-keretről (lényegében egy mentőcsomagról) állapodott meg az argentin központi bankkal, valamint közvetlen piaci beavatkozásokat is kilátásba helyezett a peso stabilizálására.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Az amerikai pénzügyminiszter akkor úgy fogalmazott: „minden szükséges és rendkívüli eszközt készen állunk bevetni az argentin piac védelmében.”
A mostani találkozón azonban Trump váratlanul élesen fogalmazott: amennyiben Milei veszít az október 26-i félidős választásokon, az Egyesült Államok megszünteti az Argentínának nyújtott segítséget. Szó szerint ezt mondta:
„Nem fogjuk engedni, hogy valaki más jöjjön, és elherdálja az amerikai adófizetők pénzét. Ha Milei veszít, Argentína nem kap több pénzt. Ha nyer, támogatjuk. Ha veszít, visszavonulunk.”
A kijelentés azonnal komoly visszhangot váltott ki: több nemzetközi médium is felhívta rá a figyelmet, hogy Trump nyíltan elismerte: az amerikai támogatás célja a választási eredmény befolyásolása, ami diplomáciai szempontból szokatlanul direkt beavatkozás egy szuverén ország belügyeibe.
Az első kérdés, ami az egész hír kapcsán eszünkbe juthat, az az: hogy lehet, hogy az a Milei, akit a nemzetközi trumpista tábor gazdasági megváltóként ünnepelt, most amerikai mentőövre szorul?
Javier Milei azzal az ígérettel jutott hatalomra, hogy megállítja a hiperinflációt, stabilizálja a pesót, és kiemeli az országot a mély gazdasági válságból. Ehhez most ott tartunk, hogy az Egyesült Államok pénzügyi segítsége nélkül súlyos devizaválságba sodródhat az ország.
Pedig a láncfűréses Beatles-fiú tényleg mindent megtett: kirúgta a kínaiakat, megvágta az állami kiadásokat. Tehát mindent az amerikai recept szerint csinált. Ennek köszönhetően a szegénységi küszöb alatt élők aránya történelmi csúcson, a repülő rajt meg sehol…
A másik, ami érdekes, hogy a nemzetközi trumpista hálózat egyik fő érve az USA régi-új elnöke mellett az volt, hogy ő nem olyan, mint a „progresszív Nyugat”, nem avatkozik bele más országok belügyeibe, nem zsarolja politikai elvárásokkal a partnereit, hanem üzleti alapon közelít mindenhez.
Ehhez képest most pontosan azt csinálta Argentínával, amit korábban annyira elítélt a Biden-féle vagy brüsszeli elit részéről. Világosan és nyilvánosan megmondta: ha nem úgy szavaztok, ahogy én akarom, akkor nem kaptok pénzt.
Ez az érvkészlet kísértetiesen hasonlít arra, amit az EU-s intézmények (például a Bizottság) is alkalmaznak Magyarországgal és korábban Lengyelországgal szemben. Ott is az a narratíva, hogy „aki nem lép be a sorba”, az „nem érdemel támogatást”. Trump most ugyanezt mondja az argentinoknak – csak más stílusban.
Ezért mondjuk újra és újra: nincs két Nyugat – nincs „jófej” és „gonosz” Nyugat –, csak különböző stílusok vannak, de az alaplogika ugyanaz.
Legyen szó Brüsszelről vagy Washingtonról, a „szabadság”, a „demokrácia” és a „piacok” csak hivatkozások. A nap végén, ha kell, közvetlenül is beavatkoznak, zsarolnak, megszorítanak vagy éppen felvásárolnak. Csak a tőkeérdekek és a globális hegemónia számít!
Trump sem különb, mint a többiek, neki is az USA világhatalmi pozíciója az első, csak az amerikai hegemóniát nem a nyílt társadalmak propagálásával, hanem szankciókkal, vámokkal és fenyegetéssel akarja biztosítani.
