A nyers számok alapján úgy tűnik, hiába az elmúlt négy év háborúja, Oroszország jelenleg több szolgálatban tartott páncélozott járművel rendelkezik, mint a háború kitörésekor. A tetőzés valamikor 2026-ban várható, míg a háború előtti szint alá való süllyedés mindössze 2030-ban következhet be – írták OSINT-elemzések, amelyet itthon a Portfolio szemlézett.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A rendelkezésre álló adatok alapján Oroszország ma körülbelül 5 százalékkal több páncélozott járművel rendelkezik, mint a háború 2022-es kezdetekor. Az összesítő elemzést több OSINT-csoportosulás munkája alapján készítették el, a veszteségekhez az Oryx adathalmazát, a raktári készletek reaktiválásához pedig a Jompy X-fiók vezette csapat munkáját használták fel.
A számítások szerint ugyanakkor a típusok arányaiban kisebb elmozdulás tapasztalhataó: 2025-re a harckocsik és gyalogsági harcjárművek száma enyhén csökkent, míg a páncélozott szállítók (PSZH) állománya 38 százalékkal nőtt. Az összlétszám így a háború előtti 19 900-ról mintegy 20 900 járműre emelkedett.
A 2026-ra feltételezett orosz kapacitásokkal a teljes flotta létszáma 23 ezer körül tetőzhet, majd lassú apadás következik, amelyet főként a meglévő raktárkészletek fokozatos kiürülése okoz. A veszteségek becslésénél a nyilvános adatbázisokhoz képest 15 százalékos korrekciót alkalmaztak, amely figyelembe veszi a nem dokumentált vagy nem harci okból kiesett járműveket is. A 2025 utáni időszakra évi átlagosan 2676 járműves veszteséggel számol a modell.
A cikkben emlékeztettek arra, hogy Oroszország 26 ezres tárolt flottával lépett be a háborúba, amelyből már 16 ezer járművet vontak ki. Míg számszerűleg úgy tűnik, hogy még tízezer jármű maradt, a számítási modell az állapotuk szerinti súlyozást követően csak 5800 páncélos megmaradásával számol. 2025 végére a tárolt eszközök nagy része már felhasználásra került, és a reaktiválási szakasz várhatóan 2027-ben lezárul. Ezt követően kizárólag az új termelés fedezheti a veszteségeket.
A gyártási kapacitás a háború kezdete óta körülbelül a duplájára nőtt, nagyjából évi 1330 járműre. A legnagyobb bővülés a gyalogsági harcjárművek terén történt, ahol a termelés elérhette az évi kétszáz darabos szintet, míg a harckocsik esetén a ráta továbbra is 80 darab/év körül mozog. A zsákmányolt eszközök továbbra is elhanyagolható szerepet játszanak, mivel csak kisebb részük alkalmas orosz szolgálatra.
A modell előrejelzése szerint – még alacsonyabb gyártási ütemmel vagy nagyobb veszteségekkel számolva is – Oroszország legalább a háború előtti szint körül tudja tartani összesített páncélosállományát. A harckocsik és gyalogsági harcjárművek aránya ugyan csökkenhet, de a páncélozott szállítókból továbbra is bőséges készlet áll rendelkezésre.
Valószínűleg a Portfolio portált is meglepte az eredmény, mert a cikkhez kommentárt fűztek. Szerintük az elemzés két dolgot nem vesz figyelembe akkor, amikor csak és kizárólag a nyers számokkal foglalkozik.
Az egyik – ami egyébként a táblázatukból is kitűnik, az az értékesebb típusok (harckocsik, IFV-k) helyzete, amelyek száma a háború kezdetéhez képest csökkent, és figyelembe véve a megmaradt készleteket, már képtelen lesz utolérni a háború előtti állapotot. A másik, hogy típuson belül is minőségromlás következett be: egy T-90-es például nem egyenértékű egy reaktivált T-64-es vagy T-62-es harckocsival.
A Portfolio védekezésével annyi probléma van, hogy Oroszország nem gyárt manapság sem T-64-es, sem T-62-es harckocsit. Vagyis e téren minőségi romlás ilyen módon aligha következhet be. Ha pedig felújítanak és csatasorba állítanak egy ilyen tankot, az pedig már amúgy is benne volt az eddigi állományban…
