Egy volt NATO-tisztviselő szerint Oroszország több mint 360 ezer katonát csoportosít Európa határainak a közelébe, miközben Vlagyimir Putyin már a következő lépését tervezi – ennek kapcsán írt cikket az Index.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Mint kifejtették, az egykori német parlamenti képviselő és katonatiszt, a jelenleg a CDU külpolitikai szakértőjeként dolgozó Roderich Kiesewetter úgy fogalmazott, 2026 az egyik legkritikusabb év lehet Európa közelmúltbeli történetében, mivel Putyin erői egyre több személyi állományt vezényelnek Belaruszba, ami Ukrajnán túli katonai ambíciókra utalhat.
Kiesewetter felidézte, a Kreml adatai szerint idén több mint 400 ezer új katona csatlakozott az orosz hadsereghez, túlteljesítve az elnök által januárban kitűzött célt.
Külföldi katonai elemzők eközben riadót fújtak az elmúlt hetekben tapasztalt, „példátlanul intenzív” téli kiképzések miatt, amelyek országszerte zajlanak. A német NTV-ben nyilatkozva Kiesewetter elmondta: Oroszország két belorusz hadteste – összesen 350–360 ezer harckész katona, ami az egyik legaggasztóbb fejleménynek számít.
– Ez különösen a balti államok számára aggasztó. Az a tény, hogy Putyin több százezer katonát képez ki, akiket soha nem vetnek be Ukrajnában, azt mutatja, hogy Oroszország háborús gazdasággá alakult át, amely az állandó mozgósításra épül – fogalmazott Kiesewetter, aki 2009-ig ezredesként szolgált a német fegyveres erőknél, majd több évig a belgiumi Monsban található NATO-központban szolgált.
Kiesewetter szerint az európai kormányoknak figyelmeztetniük kell a lakosságot a háború növekvő kockázatára „a kontinens előtt álló kritikus két évben”. Úgy fogalmazott, „a túlélés nemcsak az önvédelmi képességeinken múlik, hanem azon is, ha azt mondjuk, vigyázat, ez megtörténhet, legyünk óvatosak”.
Hozzátette, a lakosságot nem szabad megijeszteni, de fel kell készülni minden eshetőségre. A szakértő szerint nem szabad naivnak lenniük a berlini békekonferencia miatt sem, hogy „Putyin majd belátja, egyszer el kell mondania a saját lakosságának, most már a Nyugat hadra fogható, így az egész nem érte meg”.
Kiesewetter megfogalmazott egy kritikát a NATO jelenlegi főtitkárával szemben is: szerinte Mark Rutte elbagatellizálja a helyzetet, bár a legutóbbi Németországban tett látogatásakor már ő is arról beszélt, hogy „a helyzet eszkalálódik”.
Mondjanak bármit a globalisták, nem hiszek abban, hogy az oroszok le akarnák rohanni egész Európát. Ehhez nincs meg az erejük, és értelme sem sok lenne.
Erre hívta fel egyébként a figyelmet Robert C. Castel is. Az elismert biztonságpolitikai szakértő szerint „se a rendelkezésünkre álló OSINT (Black Bird, iSANS stb.), se a nyugati hírszerzőszervek jelentései, se a kereskedelmi műholdak felvételein nem látjuk egy ilyan szintű csapatösszevonásnak a szükségszerű velejáróit: járműparkok százai, járművek ezrei, esetleg tízezrei, a logisztikai „farok” stb.”
Aztán hozzátette: ami valóban látszik, az „egy alig álcázott erőfeszítést az orosz katonai és egyéb biztonsági infrastruktúrák fejlesztésére, látjuk a különböző orosz csapatok rotálását Belaruszban és az anyaország NATO-val határos területein. (…) Mindezek az indikátorok inkább a hosszútávú stratégiai felkészülésre utalnak, mint egy közvetlen offenzív vagy akár erődemonstráló szándékra.”
