No, megtörtént, amiről azóta tudni lehetett, hogy meg fog történni, hogy María Corina Machado megkapta a Nobel-békedíjat, és Donald Trump fiának podcastjában felkérte az Egyesült Államokat: számoljanak le Nicolas Maduróval, segítsék hatalomba az általa vezetett ellenzéket, és cserébe az amerikai olajcégeké lehet Venezuela olajkincse. Az ugyancsak Nobel-békedíjra ácsingózó Donald Trump természetesen eleget tett a kérésnek.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Lefejezte Venezuelát. Úgy, ahogy ennél amerikaibban talán már nem is lehetett volna: hajnali rakétacsapások, félhomályban suhanó helikopterek, aztán Caster tábornok belovagol, és elrabolja a venezuelai elnököt és feleségét. Tisztára, mint a Dalton fivérek a vadnyugaton – pontosan ilyen az Egyesült Államok: nem tisztelnek semmit, és jó pénzért az anyjukat is eladnák.
Persze Washington narratívája szerint Maduró nem elnök, hanem a világ legszofisztikáltabb drogbandájának feje. Egy annyira körmönfont kartellé, hogy a CIA, a DEA, sőt még a tavaly a venezuelai bárkákat egymás után a tengerbe lövő katonák sem tudtak egyetlen füves cigit sem felmutatni bizonyítékként. Most viszont már nem kell bizonyíték… És ha ez nem elég, holnap elrabolják az alelnököt is, vagy a Caracas-i püspököt, esetleg lebombáznak egy óvodának álcázott kokainlepárlót…
Ami a reakciókat illeti, Oroszország közölte, hogy Maduró legitim, szabadon kell engedni, a konfliktust párbeszéddel kell rendezni. Kína pedig kijelentette: az Egyesült Államok súlyosan megsértette a nemzetközi jogot, veszélyezteti Latin-Amerika békéjét, és azonnal abba kéne hagynia a szuverén államok elleni kalózakciókat. Vagyis még azelőtt, hogy kedvet kapna mondjuk az iráni rendszerváltáshoz is…
Érdemes észben tartani, hogy ezek többek szimbolikus gesztusoknál Moszkva és Peking részéről. A Mar-a-Lago-i pöttyett narancs ugyanis nem csak a nyugati féltekén borította fel az asztalt, hanem az egész világon. Megteremtette a tökéletes precedenst arra, hogy Moszkva akár fizikai értelemben is leszámoljon Volodimir Zelenszkijjel, és akkorát harapjon ki Ukrajnából, amekkorát csak akar. Akkor aztán Washingtonban nézegethetik majd a Kijevvel kötött ritkaföldfém alku szövegét – legfeljebb a romok között gyűjtögethetik majd a rézdrótokat.
Kínának pedig ezek után ki meri komolyan azt mondani, hogy „hagyja békén” Tajvant, amelyet jog szerint amúgy is a saját területének tekint? Trump úgy gondolja, mindent megtehet az olajért. Akkor miért ne tehetne meg mindent Oroszország az ukrajnai nyersanyagokért és a Fekete-tengeri kikötőkért, vagy Kína a tajvani technológiáért és a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalának ellenőrzéséért? Úgy ráadásul, hogy Vlagyimir Putyinon és Hszi Csin-pingen aztán nem fogják számon kérni a választók, hogy békét ígért…
Miután az amerikai elnök nyíltan elrabolta egy másik ország elnökét, ugyan milyen jogon mondja a palesztinoknak, a kambozsaiaknak, pakisztániaknak, indiaiaknak, vagy tényleg bárkinek, hogy fogja vissza magát? És ha felbolydul az egész világ, ki fogja megállítani az erőszakot? A hatodik flotta? Nincs az már olyan állapotban…
