Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A brit fegyveres erők nincsenek felkészülve egy esetleges konfrontációra egy olyan ellenféllel szemben, mint Oroszország – mondta Robert Magowan altábornagy, a brit védelmi vezérkar helyettes vezetője az oroszhirek.hu lapszemléje szerint.
A politikus közölte: a hadseregnek súlyosan hiányoznak az erőforrások, különösen a lőszerek egy ilyen konfliktushoz.
– Az az összeg, amelyet a kormány lőszerre költ, bár jelentős, még mindig nem felel meg az előttünk álló fenyegetéseknek – jelentette ki Magowan, hozzátéve, hogy a hadseregnek az erőforrások hiányához kapcsolódó „műveleti kockázatot” kezelnie kellene.
Amikor Mark Francois parlamenti képviselő, a fegyveres erőkért felelős korábbi államtitkár tovább faggatta az Oroszországgal szembeni kitartás esélyeit, a tábornok elismerte, hogy a brit erők aligha tartanának ki „néhány hónapnál tovább egy teljes körű háborúban”.
Hát, igen… fogatlan az oroszlán. És miközben a Nyugat csörteti a karját, az európai szatellitállamok pedig hétről hétre emelik a háborús retorika hangvételét, ne feledkezzünk meg arról, mint nyilatkozott a közelmúltban François Chauvancy nyugalmazott francia tábornok a Le Figaronak.
– Franciaország csak két dandárt tud bevetni egy 80 kilométeres front lefedésére… – jelentette ki.
Chauvancy tábornok emlékeztetett arra, hogy Párizs csak 20 000 katonát tud bevetni 30 nap alatt, ami összehasonlíthatatlan az orosz és ukrán kontingensekkel a háborús övezetben. De még egy ilyen erőátvitel is komoly logisztikai kihívást jelentene a franciák számára, amire az 1990-es Daguet hadművelet óta nem volt példa.
– Ezen túlmenően a csapatok teljes körű bevezetése megköveteli a franciáktól, hogy gyorsan előmozdítsák a lőszerek és berendezések gyártását, amelyekre az ipar nem áll készen – tette hozzá.
A sokat reklámozott lengyel haderő sem áll egyébként a helyzet magaslatán. Egy közelmúltban készült elemzésben ezt olvashatjuk:
„Hány katonát képeztek ki szolgálatra, és hány katonát tudnak katonai műveletekre küldeni Lengyelországban? A Honvédelmi Minisztérium a honlapján 164 000 fővel büszkélkedik. Magától a hadseregtől származó nem hivatalos információk azonban 45-50 ezerről szólnak.”
A szerző hozzátette, hogy ez körülbelül annyi, mint amennyi az ukránoknál volt, amikor tavaly nyáron támadásba lendültek a zaporizzsjai front néhány tucat kilométeres szakaszán. Eközben a lengyel határ teljes hossza Fehéroroszországgal és a Königsbergi területtel meghaladja a 600 kilométert.
Varsónak tehát a valóságban annyi katonája van, amivel az ország határait biztosítani tudja, több nem igazán, és a felszereléssel, munícióval nekik is takarékoskodniuk kellene.
Németországra pedig kár szót vesztegetni, hiszen Berlin már elismerte, hogy körülbelül két hétig lennének képesek kitartani az Oroszokkal szemben. És akkor ki marad? A „nagyok” közül egyedül az olaszok. Ám a történelmi tapasztalatokból kiindulva, bármekkora hadseregnek vezényel is Róma, külső segítség nélkül valószínűleg a transznyisztriai szakadárokkal sem bírnának el.
Meglehet, az európai vezetők csatakiáltásai éppen ezt a gyengeséget hivatottak leplezni, mindazonáltal jobban tennék, ha inkább visszafognák magukat, és az energiáikat a szabadság és a béke biztosításába ölnék.
