Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
„A feladat már nem is annyira az új katonák toborzása, hanem a már létező csapatok meggyőzése arról, hogy ne mondjanak fel” – jellemzi az európai haderőfejlesztés új problémáját brüsszeli Politico a Mandiner lapszemléje szerint.
A cikkben kiemelték, hogy „Franciaország hadseregét is elérte az a válság, ami Németországot már korábban jellemezte – hogy a vasról eltűnnek az emberek”.
A folytatásból kiderül: hiába mennek eurótízmilliárdok haderőfejlesztésre, a Bundeswehr állománya tavaly csökkent – 1537 fő hagyta ott a fegyveres testületet tavaly.
Itt máris hozzá kell tennünk, hogy a Politico erősen megszépíti a helyzetet, ugyanis a Bundeswehr létszáma a 2010-es 245 823 főről 181 807-re csökkent 2023-ra. Az ezredfordulón pedig a német katonai állomány 318 713 főt számlált.
Nem mellékes körülmény az sem, hogy 1990 óta a német ráfordítás sosem érte el a GDP 2 százalékát. A legközelebb tavaly voltak hozzá, de a Merkel-korszakban végig 1,1-1,4 százalék között mozgott.
„A NATO-találkozókon beszélhetünk ugyan felszerelésről, de most már a megtartás képességéről is beszélnünk kell” – mondta a Politicónak Lecornu.
A lap hozzátette: Franciaországban egy évvel csökkent a katonák hadseregben töltött átlagos ideje, Nagy-Britanniában pedig évente 1100 katonai státusz marad betöltetlenül. Lengyelországban szintén gondok vannak – a helyzetet egy 20 százalékos béremeléssel próbálták orvosolni.
Németországban felvetődött a sorkatonaság visszaállításának ötlete, illetve Eva Högl, a Bundestag hadseregért felelős különmegbízottja a nők közötti toborzásban is lát még potenciált.
Gond azonban, hogy az infrastruktúra is ezer sebből vérzik. „Mikor meglátogatom a csapatokat, már nem azt hallom, hogy hiány van sisakból és golyóálló mellényből – hanem hogy szekrényből nincs elég” – írta jelentésében Högl,aki szerint ugyanakkor a katonai létesítmények felújítása önmagában is elvinne ötvenmilliárd eurót. Ez a Scholz-kormány által előirányzott óriási haderőfejlesztési büdzsé fele.
Szóval, kiderült, hogy Európa országai fogatlan oroszlánként vicsorognak Oroszországra. A szája mindenkinek hatalmas, de egyre inkább úgy tűnik: a széltől sem lennének képesek megvédeni az állampolgáraikat.
A rossz hír az, hogy az Egyesült Államok sincs a topon. Az USA haderejének aktív állománya 125 ezer fővel csökken 2010 óta, az 1990-es állapothoz képest pedig 700 ezer fővel.
Bár a Politico megfejtése szerint a létszámhiány döntően arra vezethető vissza, hogy a magánszektor jobb és kényelmesebb munkalehetőséget kínál a fiatalok számára, a probléma valószínűleg mélyebben gyökerezik.
Ott, hogy az elmúlt évtizedekben a hazaszeretet devianciaként állították be szerte a nyugati világban, miközben megindult a hadseregek szélsőliberális indoktrinációja. Komoly – mármint a résztvevők által véresen komolyan vett – viták zajlottak le arról, hogy a véderők túl férfiasak, konzervatívok. Más megközelítésben: nem elég nyitottak például a melegek és a transzgender emberek előtt.
Másfelől egész biztosan sokat ártott a katonai szolgálat megítélésének, hogy a NATO sorra vívta a rablóháborúit. Afganisztán és Irak után valószínűleg kevéssé menő egy nyugati hadseregben szolgálni, amelyek elsődleges célja nem a haza védelme, hanem Washington imperialista politikájának támogatása.
Lenne tehát min elgondolkodni, mivel a valós megoldásokhoz a valós problémák felismerése az első lépés. Ám, ha fogadnunk kéne, arra tennénk a pénzünket, hogy az európai döntéshozók egy baerbocki hátraarc (360 fokos fordulat) után folytatják a menetelést, ami a semmibe vezet.
